Fél óra múlva Liam kap egy sms-t Louistól.

- Azt írja, hogy menjünk ki a folyópartra.

Ki is mentek és a két fiú ott vár titeket egy nap pléddel és sok kajával. Igen, pikniket szerveztek.

- Remélem tetszik a piknikezés - mondja neked Louis.

- Igen csodálatos.

Leültök a plédre és elkezdtek enni. Közben hülyéskedtek is egy kicsit. Mikor befejeztétek az evést Louis ruhástul berohan a vízbe.

- Na? Ti nem jöttök? - furdul vissza. Ti is felálltok és követitek őt. Egy idő múlva elfáradsz és kiülsz a fűbe. Louis odamegy melléd.

- Milyen lett az utolsó napod?

- Nagyszerű. Köszönöm. De mielőtt elmegyek szeretnék még neked valamit mondani.

- Azt, hogy tetszem neked? - mondja helyetted.

- Húú... Ez ennyire látszik?

- Csak rád kell nézni - nevet majd komolyan folytatja - de tudod én nem érzek úgy irántad, mint te irántam. Sajnálom, úgy éreztem ezt el kell mondanom.

Egy kicsit megszeppentél, veszel egy nagy levegőt és mondod:

- Semmi gond. Nem hibáztatlak érte. De mostmár későre jár. Én inkább visszamegyek a hotelba, holnap korán indulok. Szia Louis - majd egy hirtelen mozdulattal felpattansz és elindulsz a hotel felé. Már az út felénél elkezdesz sírni. Most még az a csöppnyi remény is elszállt belőled, ami volt. Lefekszel és nagy nehezen el is alszol. Másnap már hajnalban a reptérre indulsz. Mikor várakozol a srácok megjelennek előtted.

- Ugye nem akartál búcsú nélkül elmenni? - kérdezi Liam.

- Bocsi. Csak egy kicsit ideges vagyok.

- Lényeg, hogy mi nem felejtettünk el téged - mosolyog Liam majd megölel - azért remélem nem örökre búcsúzkodunk.

Niall is odamegy és megölel.

- Nagyon fogsz hiányozni - suttogja.

- Szia és jó utat - ölel meg Zayn is.

- Szia és vigyázz magadra - következik Harry. Már csak Louis maradt hátra, de ő inkább félrehív.

- Figyelj, ne haragudj, amit tegnap mondtam. Nem akartam olyan durva lenni. Nem is tudom, mi ütött belém. Én nem ilyen vagyok ezt te is tudod.

- Igen tudom és nem haragszom.

- Biztos?

- Biztos - mosolyogsz rá majd megölelitek egymást.

- Köszönök mindent fiúk. Ez az időszak lesz számomra a legjobb és a legemlékezetesebb. Sziasztok - intesz nekik és elindulsz a repülő felé. Egész repülőút alatt csak Louison jár az eszed. Teljesen belehabarodtál és nem tudod, hogy hogy fogsz nélküle élni. Egy kicsit bánt amit mondott, de nem tudsz rá haragudni. Mikor hazaérsz a szüleid már várnak a repülőtéren. Próbálod eltitkolni a szomorúságodat, de a szüleid rögtön észreveszik, hogy nincs minden rendben.

- Mi a baj? - kérdezi anyukád.

- Semmi. Csak már most hiányzik London.

- Ugyan olyan jó lesz neked itthon, mint Londondban - mondja apukád. Hazamész és felmész a szobádba. A faladon lévő poszterek folyton a közösen eltöltött napokra emlékeztetnek. Mikor ránézel Louis vidám, mosolygós arcára elkezdesz sírni. De aztán erőt veszel magadon. Eldöntöd, hogy boldogan gondolsz vissza erre az időszakra.

......................................................................................................................

Lassan már két év is eltelt a londoni utazás óta. Egy nap, mikor mész haza a suliból a szüleid boldogan állnak eléd.

- Nagy hírünk van számodra.

- Mégpedig?

- Egy időre kimegyünk Londonba a nagymamádékhoz.

- Micsoda? A nagyiék nem Oxfordban laknak?

- Eddig ott laktak. Nemrég vettek egy házat Londonban. Szóval pakolj, holnap indulunk.

- Mi? Ez most komoly? Úristen! - és rohansz pakolni. Már alig várod az indulást. Másnap a repülőn eszedbe jut, hogy mi van, ha találkozol a srácokkal? Mi van, ha meg se ismernek? Inkább ezen nem is gondolkozol, csak bekapcsolsz egy kis zenét (természetesen One Ditection-t) és egész úton hallgatod. Mikor odaértetek a nagymamádék a reptéren vártak.

- Nagyi! - szaladsz oda hozzá és megöleled.

- Szia. Hogy te mennyire mgnőttél. Kész nő lett belőled.

- Csak vigyázz, nehogy elraboljanak a szomszédunkban lévő srácok - mondja mosolyogva a nagypapád.

Beültök a nagyszüleid kocsijába és elindultok a házuk felé. Ismerős neked az a környék. Mire észbekapsz: Úristen! Itt laknak a srácok!!! A szemben lévő házat vették meg a nagyszüleid. Mikor kiszálltok a kocsiból rögtön az az első, hogy megnézd, kint vannak-e az udvaron. De sajnos nem voltak. Mikor fordulsz meg pont szembe találod magad Louisszal.

- Úristen! Ez nem lehet igaz! Tényleg te vagy az? - öleled meg. A srácok csak értetlenül néznek rád.

- Mi van, már meg se ismertek? - mondod szomorúan.

- Bocsi. Nem emlékszünk. Te ki is vagy? - mondja Niall.

 Mikor teljesen elszomorodsz Liam kiabálja:

- Csak viccelünk! Annyira örülünk, hogy újra látunk - és mindenki megölel téged.

Oldal: 2.rész
One Direction Történetek 3. - © 2008 - 2024 - one-direction-tortenetekh.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat