Másnap reggel Harry már nincs melletted. Kicsit megijedsz, lemész a konyhába.

- Jó reggelt! Gyere te is reggelizni - szól Niall. Leülsz közéjük, de Harry nincs ott.

- Srácok, nem tudjátok, hogy Harry hol van?

A fiúk egymásra néznek, de nem szólnak semmit.

- Hahó, kérdeztem valamit!

- El kellett mennie valahova... - titokzatoskodik Liam.

- De mégis hova?

- Sziasztok - szólal meg a háttérben Harry. Megfordulsz és rögtön a nyakába ugrasz.

- Tessék, ezt neked hoztam - mosolyog és átnyújt neked egy csokor virágot.

- Ez gyönyörű, köszönöm. De miért is kapom?

- Hát, csak úgy... mert szeretlek - ad egy csókot.

- Most haza kell mennem, de maj délután találkozunk. Sziasztok!

- Szia - köszönnek vissza.

- Na végre! Már nem is tudom, mikor láttalak utoljára! - ölel meg anyukád.

- Kezdem azt hinni, hogy már soha nem akarsz elmenni Londonból - szólal meg apukád.

- Nem...

- És kitől kaptad azt a virágot? - érdeklődik a nagypapád.

- Harrytől.

- Á, szóval vele jársz?

- Aha - pirulsz el.

- Végre, használjuk ki, hogy itthon vagy. Csináljunk valamit közösen. Mondjuk menjünk el a British Múzeumba! - adja az ötlet apukád. Mindenki beleegyezik és elmentek a múzeumba. Az egész délelőttöt ott töltitek, majd elmentek ebédelni az egyik legklasszabb étterembe.

- Nekem mostmár mennem kéne... - nézel rá az órádra.

- Hova? - kérdezi anyukád.

- Megbeszéltem a fiúkkal, hogy délután találkozunk.

- Hát ez remek - csapja le a villát a nagypapád.

- Most meg  mi bajotok van? Eddig nem volt probléma, hogy velük lógtam.

- Ne haragudj nagyapádra, de azt hittük, hogy az egész délutánt együtt töltjük - mondja a nagymamád.

- Hát... ha gondoljátok, szólhatok a fiúknak, hogy csak este felé tudok átmenni hozzájuk...

- Az jó lenne - mondja anyukád. Küldesz Harrynek egy sms-t, amire rögtön válaszol is, hogy semmi gond, de akkor 6 óra körül menj át.

- És akkor mit akartok csinálni? - kérdezed.

- Arra gondoltam - kezdi el apukád -, hogy miután befejeztük az ebédet, elmehetnénk egy színházba.

- Az unalmas... - szólsz közbe - akkor inkább menjünk strandra. Úgyis nagyon meleg van.

- Igaza van - mondja anyukád. Ebéd után el is mentek a strandra és nagyon jól érzitek magatokat. Mikor hazamentek, te gyorsan összeszeded magad és átmész a fiúkhoz.

- Sziasztok, megjöttem - mész be, és a szád tátva marad, ugyanis mindenhol gyertyák világítanak és rózsaszirmok hevernek a földön.

- Szia szépség - jön elő Harry - na, tetszik?

- Ez csodálatos!

- Gyere, csináltam vacsorát - vezet be a konyhába.

- Te csináltad?

- Na jó, a srácok is segítettek.

Elkezdtek enni.

- Ha végeztünk a vacsorával, van még egy pár meglepetésem.

- Már alig várom - mosolyogsz.

Vacsora után beültök a kocsiba.

- Hova megyünk? - kérdezed türelmetlenül.

- Majd meglátod - majd a szádra nyom egy csókot és beindítja a kocsit. Nem sok autókázás után megálltok és kiszálltok.

- Tudom, hogy mindig fel akartál ülni a Londoneye-ra.

- Igen.

- Hát most itt vagyunk. És szépen ki van világítva a város, gyere - nyújtja a kezét. Te egy kicsit félve nézel rá.

- Mi az?

- Semmi... csak tudod egy kicsit félek a magasságtól.

- Ne félj. Én végig melletted leszek és a karom körülötted lesz.

Felmentek a Londoneye-ra és csodálatos a kilátás.

- Harry, ez gyönyörű!

- De közel sem olyan gyönyörű, mint amilyen te vagy, szerelmem - ezzel megcsókol. Mikor leszálltatok a Londoneye-ról, Harry kézen fog.

- Most pedig estére egy kellemes kis programot szerveztem. A srácok Niall haverjánál lesznek éjszaka - mosolyog. Hazamentek, még be se értek az ajtón, Harry már apró csókokat lehel a nyakadra és a válladra.

- Harry... - nyögöd.

- Cssss. Gyerünk fel a szobámba - mormogja a nyakadba. Ahogy felértek látod, hogy az ágyon is rózsaszirmok hevernek, az ágy körül gyertyák. Harry bekapcsol egy lágy zenét és ismét feléd közelít. Gyengéden átfogja a derekadat, majd megcsókol. Lassan lelök az ágyra, majd minden megy tovább...

- Tökéletes volt minden. Köszönöm.

- Azt szetném, hogy melletten hercegnő legyél - majd az orrával megsimítja az arcod.

- Szeretlek.

- Én is téged.

És mindketten elalszotok. Reggel arra ébredtek, hogy valaki nagyon kopog. A fiúk nem lehetnek, nekik van kulcsuk meg amúgy is azt mondták, hogy csak délután jönnek. Lementek és kinyitjátok az ajtót.

- Sziasztok, beszélnünk kell - mondja az ajtó előtt álló anyukád. A többiek is ott vannak. Bementek és leültök.

- Szóval az a helyzet, hogy indulunk haza. Magyarországra.

Oldal: 15.rész
One Direction Történetek 3. - © 2008 - 2024 - one-direction-tortenetekh.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat