A szobádban szomorkodsz amikor feljön a nagymamád.

- Mondd el - ül le az ágyadra.

- Mit?

- Hogy mi a baj.

- Hát én csak.... én csak.... nem bírtam neki ellenállni - és elkezdesz sírni.

- Ezt nem értem. Kinek nem bírtál ellenállni?

- Harrynek - törölgeted a szemed - megcsókolt és nem tudom hogyan, de én is visszacsókoltam.

- És ezért sírsz? Vagy azért, mert vele jobb volt, mint Louisszal?

Van valami abban, amit a nagymamád mond, de inkább nem mondod el neki, amit valójában gondolsz.

- Azért sírok, mert nem akartam megcsalni Louist.

- Értem. Ha beszélgetni akarsz lent leszek - aztán kimegy. Az ágyadon ülsz és egyszer csak megszólal a telefonod. Harry hív. Gondolkodás nélkül kinyomod. Néhány perc múlva bejön az ajtódon Harry.

- Menj ki kérlek - fordulsz el tőle és átölelsz egy párnát.

- Ne haragudj - ül le mögéd az ágyra. Te meg se szólalsz csak nézel a földre. Harry óvatosan megfogja a válladat és megcsókolja a nyakad.

- Harry kérlek - húzódsz el tőle.

- Jó. De ha meggondolod magad csak hívj. Én várni fogom - és szomorúan kimegy. Elkezdesz sírni majd végül álomba sírod magad. Másnap reggel kisírt szemekel kelsz föl és megszólal a telefonod.

- Halló - veszed föl kicsit rekedtes hangon.

- Szia édes - hallatszik Louis hangja.

- Szia. Mi újság?

- Minden szuper. Most készülődünk a nagy koncertre. De veled mi van?

- Semmi. Csak most keltem föl.

- Ja értem. Nagyon hiányzol.

- Te is nekem.

- De mostmár menem kell. Puszi.

- Rendben. Szia és puszi.

Lemész a konyhába és a nagymamád már ott ül.

- Jó reggelt - köszön - látom már jobban vagy, mint tegnap.

- Igen - ülsz le - most beszéltem Louisszal. Volt két perc szabad ideje és felhívott.

- Látod mennyire szeret - mosolyog.

- Igen.

- De most regelizz. Tegnap este sem ettél semmit- és eléd rakja az omlettet. Megeszed majd kimész egy kicsit az udvarra. Leülsz a hintaágyra és csak bámulsz ki a fejedből. Egyszer csak észre veszed, hogy Harry is kint ül a medence szélén és nagyon szomorú. Megsajnáltad, ezért átmész hozzá.

- Szia Harry - köszönsz, mire megfordul csillogó szemekkel.

- Szia. Hogyhogy átjöttél?

- Gondoltam van mit megbeszélnünk - ülsz le mellé.

- Hát igen. Nem tehetek róla, hogy szeretlek.

- De tehetnél ellene.

- Ez olyan, mintha neked megmondanám, hogy ne szeresd Louist. Te is beleőrülnél igaz?

- Igen. De mi akkor sem lehetünk együtt.

- Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz.

- Ha nem lennél együtt Louisszal, akkor összejönnél velem?

- Hát... felesleges azon gondolkozni, hogy mi lene ha...

- De válaszolj kérlek. Ez egy egyszerű kérdés volt.

- Talán...

- Komolyan? - és aranyosan mosolyogni kezdett.

- Igen. De mondom talán.

Harry csak néz rád és mosolyog.

- Nem megyünk be videójátékozni?

- De tőlem mehetünk.

Bementek videójátékozni és nagyon jól szórakoztok. Amikor meguntátok Harry bekapcsolja a tévét és nézni kezditek. Harry egyfolytában téged néz.

- Harry ne nézz így kérlek.

- Hogy? - mosolyog. Csak néztek egymásra és már nem bírod tovább, felállsz és kiszaladsz. Illetve csak ki akarnál szaladni, mert Hary beáll az ajtóba.

- Kérlek ne menj - néz rád szomorúan, de aranyosan. Te csak nézel rá és hirtelen elkapod a fejed és lenézel a földre. Majd újra rá és már nagyon közel vagytok egymáshoz, ugyanis Harry egyre közelít feléd. Az ajkatok már majdnem összeér, Harry édesen elmosolyodik és megcsókol. Nekinyom a falnak és egyre hevesebben csókol.

- Harry kérlek állj le! - nyögsz, de Harry nem hagyja abba.

- Tudom, hogy valójában te is annyira akarsz engem, mint én téged.

- De Harry értsd meg, én Louisszal járok.

- Ezt most egy kicsit felejtsd el - elkezdi csókolgatni a nyakadat. Tényleg nagyon jól esett, amit csinál és igazából tetszik is neked Harry. Nem tudsz neki ellenállni. Felmentek a szobába és épphogy beértek Harry ledönt az ágyra. Miközben szabadítjáok meg egymást a ruháktól közben a csókotok egy percre se szakad meg. Aztán végül megtörtént a dolog.

- Annyira boldog vagyok - mondja Harry miközben egymás mellett fekszetek és az arcodra ad egy puszit.

- Ez annyira jó volt - suttogod.

- Látod megmondtam, hogy te is annyira szeretsz engem, mint én téged.

- Megkérhetlek valamire?

- Persze. Te bármire.

- Lehetne, hogy ez egyenlőre kettőnk között maradjon?

- Ameddig csak akarod - megpuszil majd mindketten elalszotok.

Oldal: 9.rész
One Direction Történetek 3. - © 2008 - 2024 - one-direction-tortenetekh.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat